Magyar művészélet Münchenben [antikvár]

A fedlapok szélei töredezettek, a gerinc sarkai sérültek.
A "Magyar művészélet Münchenben" című munka hézagpótló jelentőségű a magyar művészeti irodalomban. Az elmúlt évtizedekben, amikor a formalizmus elve uralkodott a képzőművészet és a művészettörténeti írás területén egyaránt, München befolyását a magyar művészetre egyöntetűen ártalmasnak és elvetendőnek bélyegezték. A valóság ezzel szemben az, hogy az Akadémia szellemének megcsontosodottsága ellenére is, München hatása döntő módon járult hozzá nemzeti képzőművészetünk kialakulásához. Művészeink többsége - hazai lehetőségek híján - itt sajátította el a mesterségbeli tudásnak, a rajznak, a komponálásnak azt a magas fokát, amely nélkül realista mű nem jöhet létre. Münchenből kerültek ki többek között olyan neves művészeink, mint Szinyei Merse Pál, Benczúr Gyula, Hollósy Simon. Lyka Károly, aki maga is mint művész kezdte pályafutását, hosszú időt töltött Münchenben. Személyesen ismerte csaknem mindazokat a művészeket, akikről könyvében megemlékezik. Ez teszi elevenné írását, amely a rendkívüli lelkiismeretességgel összegyűjtött adatok felsorakoztatása ellenére sem veszít élményszerűségéből. A könyv egyik fő érdeme, hogy teljes sokrétűségében tükrözi ennek a lüktető művészeti központnak életét, azt a légkört, amely művészeinket körülvette és amelynek ismerete nagy mértékben elősegíti a kor művészeti alkotásainak megértését. Nagy elevenséggel állítja elénk az Akadémia híres mestereinek s ismert tanítványaiknak alakját. Rendkívül érdekesen mutatja meg, hogyan vált néhány nagy ígéretként induló művész a kapitalista üzleti szellem rabjává és hogyan váltotta fel aprópénzre tehetségét. Iránymutató jellegű a műnek az a tulajdonsága, hogy a hatalmas adatanyag feldolgozásának komolysága mellett sem válik elvont, száraz fejtegetéssé, hanem a szorosan vett szakemberek körén túl a képzőművészet valamennyi kedvelője számára élvezetes olvasmányt nyújt.