Bővebb ismertető
A Szatmár megyei Nagybányán 1896 és 1905 között megszületett és kivirágzott egy olyan sajátosan magyar festészeti stílus, amely nemzeti művészetünk alakulásában döntő fontosságú szerepet töltött be, s hatását ma is érezteti. A nagybányai művészet messzire nyúló és szerteágazó gyökerű: legerősebben talán a francia festészet talajába fogódzik, s a francia realizmusból, a plein-air festészetből és az impresszionizmusból táplálkozik. Az alapot ehhez - magyarországi szervezett művészeti felsőoktatás híján - a müncheni Akadémián megszerzett mesterségbeli tudás szolgáltatta. Müncheni iskolázottságú, Párizst járt festőcsoport teremtette meg tehát a nagybányai művészetet, amely mégis magyar művészet a javából.
Mindezek megértéséhez vegyük hát szemügyre a Münchenben kialakult közvetlen festészeti előzményt: kiállításunknak a századvég festészetét bemutató része teljes gazdagságában tárja elénk a Lyka Károly által oly találóan "finom naturalizmusnak" elnevezett stílusperiódust, festészetünk egyik legharmonikusabb korszakát, amely elválaszthatatlan Hollósy Simon nevétől.