"Magyar Ropszódiák" [antikvár]

A művészek kivételezett helyzetből figyelhetik korukat. Nem a hatalom, hanem a szabadság megszerzésén fáradoznak, amely lehetővé teszi számukra, hogy korlátok nélkül fejezhessék ki érzéseiket és szenvedélyeiket. Rops kétségkívül ezeknek a különcöknek az egyike („Rops vagyok, más lenni sohse vágytam"), aki nagy vehemenciával („gyűlölöm a lagymatagságot") és virtuozitással szegődött ennek a gondolatnak a hívévé. A nők, a szerelem és a halál bűvöletében élő Rops nem csekély rajzolói-illusztrátori, metszői, festői és írói tehetségét egyetlen cél szolgálatába állította: „Megindítani az emberek lelkét és ráébreszteni őket saját valójukra." Műveiből dühödt ellenszenv árad a kor polgári konvenciói ellen: „...ebből származik az ostobák gyűlölete és az a művészet, amelyet senki nem merészelt művelni énelőttem." Óvakodjunk azonban attól a felszínes megítéléstől, amely Ropsot pusztán provokatív művésszé fokozná le, és amely csupán az erotika démoni megközelítését látná életművében. Ropsnak, aki Baudelaire-t mondhatta barátjának, lenyűgözően sok forrásból táplálkozott a művészete. Ezek között jelentős szerepe volt a különleges élettapasztalatokat hozó utazásoknak. A namuri születésű Rops, akit feszített „a konvenciók hámja, amivel a civilizált társadalmak féken tartják ősi ösztöneiket", végül Magyarországot tette meg képzeletben ősei földjének! „Rops, ez a belga cigány..." - mondta róla Alphonse Daudet. Ezzel a néhány bevezető gondolattal szeretnénk Önöket meghívni erre az emblematikus kiállításra, amely a Wallonie-Bruxelles International és a Magyar Köztársaság együttműködésének gyümölcseként született meg, illetve amely az épülőben lévő kulturális Európa határainak megszűnéséről tanúskodik. Philippe Suinen, Vallónia és Brüsszel nemzetközi kapcsolatokért felelős államtitkára