Marc Chagall [antikvár]

Borítói kissé kopottasak, elszíneződtek.
Vannak olyan képek ,amelyeket úgy szemlélünk, hogy észre sem vesszük különös vonásaikat, előzménynélküliségüket, irracionális voltukat. Pedig éppen ebben rejlik a csoda, egyszóval a költészet... Ennél a festőnél a kompozíció pontossága a kompozíció szabadsága. Hajlandó volnék azt hinni, hogy nem is az foglalkoztatja, amit ábrázol, hanem az az öröm amellyel fest, az az öröm, amelyet a színek hegemóniája kelt benne... Most csak azt az új képét említem meg példaképpen, amelyiken egy mélykék éjszakában fekete a hold, a föld hátán pedig megint egy belorusz falu látható: mintha egy ülő alak köré szerveződne az ég tébolya valami becsapódó villámhoz hasonló jelenség formájában. Nézzék csak meg jól, és semmit sem fognak látni abból, amit itt most leírtam, de áldassék meg a tekintetük, és fejtse meg kedve szerint az éjszaka talányát.. Ne ébresszék fel a festőt! Álmodik, márpedig az álom szent dolog. Titokzatos dolog. Chagall álmodta a festészetét és az életét. A világ az ő éjszakája...