Mária Béres Hemmis képei Petre Gábor verseivel [antikvár]

Részlet a könyvből:"A nyugalom elérhető perceit keressük zaklatott és hajszoltan terelt napjaink megvadult órái közben. Esténkint üres fáradtságba hullunk, aligha találva magunkat. Csak meredt-mereven ül le testünk a széken, dől el az ágyon. Falra, mennyezetre bámulunk nap mint nap, ha ott lehetünk végre, ahol megpihenhetünk, - de sem a szívünk, sem az agyunk még ilyenkor sem tud a miénk lenni egészen. Csak néha, amikor életünk szorításai fellazulnak egy-két áldott órára, akkor tört elő belőlünk a kétség, hogy mai a mellünket, nyakunkat szíjjal-kötéllel szorítja már-már örökösen, azt valóban viselnünk kell-e - és meddig még...?! És egyáltalán: miért tűnik el egyre sűrűbb homályba a bennünk még itt lévő érzelmeink melegsége, a gondolataink büszkesége, a magasztosba vetett hitünk világossága ott, ahol a mindennapok zsarnoksága uralkodik...? Ezeket a kérdéseket, és az ezekre keresett válaszokat is egyre többen szeretnénk megosztani másokkal, - de mintha a torkunkon fennakadna és nyelvünkre fagyna a szó, ha ezekről akarunk beszélni... Csak amikor erőt tudunk venni anyagi létezésünk kicsinyes és megalkuvó gyávaságain, hogy megjelenhessen a születésünk óta fokozatosan háttérbe szorított élet-akaratunk világossága, akkor nyílik meg elevenné válva az a kép és az a szó, amellyel képessé leszünk valódi önmagunkat adni és közeledni önmagunkból mások felé..."