Bővebb ismertető
Borítók szélei foltosak, rojtosak. Előzéklapján tulajdonosi névbejegyzéssel.
Részlet: "Martinovics..." Sokáig csak a befejező pár sor volt ismeretes: "Először Sigrayt vezették köztük el..." 1918-ban, az októberi forradalom után a "Színházi Élet" közölte - ma már tudom, hogy a "Renaissance" c. irodalmi folyóirat 1910. VIIII. 10-i száma nyomán - a "teljes" Martinovics-ot: "Hallottad a hangot, a régi harangot..." Így kezdődött; színpadi jelent lett belőle (nem tudom már, melyik színház játszotta, mint alkalmi darabot), Karinthy maga írta hozzá az instrukciókat is emlékszem: a színpadon, sötétben, egy csuhás barát, nagy könyvből olvasta a kezdő sorokat: "Hallottad a hangot, a régi harangot, Mit elrejt a nagy Duna mélyen? Csak néha beszél, ha rázza a szél Tavasszal, hűs májusi éjen. Imádkozik érted sok régi kísértet, Suhogni hallasz sok régi csuhát, Csuhások setét, bús körmenetét Éjfélben a hajóhidon át." Ezután drámai előadásban folytatódik a vers, a színpadon elevenedik meg a történés, rapszódikus képekben, a vers sorai szerint.