Mélyről [antikvár]

Előszó Naszvadi Judith Mélyről - soroksári története -énkönyv, énirat, de nem napló, nem visszaemlékezés, Azzal együtt nem, hogy láthatólag megtörtént dolgokat fűz össze egyfajta emlékezet koszorúba, Őszinte, néha kíméletlen. Ez csak akkor volna baj, ha csak másokkal szemben volna az, de nem: magával szemben Is. így lesz hiteles. Olvasmányos. Tetszik, hogy a leghétköznapibb nyelvet használja - ezzel különös ízt ad a történet-füzérnek. Magántörténeti szociográfia. A történet Jucikája mindent kibír, mindent megél és átél, de nem magamutogató. Nem önmaga celebje, Egyfajta szeretet-könyv. Ahogy a családtagokról, az Ismerősökről beszél, Még a lakásfoglalókat sem kívánja büntetni. Azt hiszem, az ember(iség] megértése fő helyet foglal ebben a könyvben. Egy vélt vagy valóságos éden elvesztésének története anélkül, hogy önsajnálat-ba menne át. Nem sajnáltam az Időt, utána néz- tem: valós soroksári figurákról ír, őket jellemzi: Időfotográfiákat készít. És jól exponál. És a képek - ezek a jószerivel megfoghatatlan, leírhatatlan Körösi Papp Kálmán vízlók hogyan kapcsolódnak a megidézett gyermek- és ifjúkorhoz? Ahogy a félálomban látott árnyak vagy azok az amorf felhőszörnyek, melyek a szemlélőre bízzák, komolyan kell-e félni tőlük, vagy csak annyira borzongani, hogy jól essen anyuhoz bújni egy kicsit, amíg még lehet. A Körösi Papp képek a lélek legmélyén fogantak, éppen ezért alkalmasak arra, hogy Naszvadi Judith emlékeinek társai legyenek. A soroksári történeteknek nincs határozott „útirányuk", szabad emléktársulás, ha úgy tetszik csokor, amihez úgy illenek a szabad asszociációk végtelen sorára hajlamosító képek, mint DINDA bácsi csodaszerszámai, melyekkel új lelket lehelt a leharcolt Junoszty tévébe. Aknay Tibor