Mielőtt a köd leszáll [antikvár]

ELŐSZÓ Lebilincselő s egyben felrázó bűnügyi regényt tart kezében a kedves olvasó. Az áldozat (szaknyelven: a „sértett fél") és a nyomozati jegyzőkönyv vezetője egy és ugyanaz a személy: OLAJOS VÁCZY MAGDA, akit a két világháború közötti elit sajtókörökben nem véletlenül tartottak a legkiválóbb erdélyi bűnügyi riporternek. A vádlottak, a bűnösök, tehát az „elkövetők" száma - végtelen, név szerint alig ismerünk fel belőlük valakit. A bűnösök, az elkövetők ugyanis - szervezetet alkotnak; a bűnszövetség neve: TÖRTÉNELEM. A város pedig, ahol a történet (a bűntettek, a nyomozás, az üldözés és a bírósági tárgyalás) zajlik, és ahonnan örökké mindenki elvágyakozott, mert ide minden olyan messze esett, s mert mindenki közelebb akart kerülni azokhoz a helyszínekhez, ahol mindig történik valami, ami megrengette a világot (legalábbis ezt híresztelik), egyszóval a város, ahonnan mindig oly könnyű szívvel távoztak az írástudók, művészek, tudósok - eltéphetetlen szálakkal kötelékekkel fűz magához valamennyiünket. Ha két-három szatmári összetalálkozik valahol, egymás szavába vágva idézzük fel ifjúságunk eseményeit, színhelyeit, szereplőit, záporoznak a kérdések: hogy ismerted-e, és most hol van, mit csinál? miközben nyelvünkre észrevétlenül visszatér a szatmári beszéd, a szatmári nyelv íze, lejtése, a tájszavak bensőségessége, s ha mindez társaságban történik, percekig nem juthat szóhoz senki más. írói, művészi, tudományos életművek épültek azokra az energiaforrásokra, amelyek például a nagy iskolák (a Zárda, a Pázmány Péter Királyi Katolikus Főgimnázium, a Református Főgimnázium, majd a kommunista tanügyi reform által belőlük összevont, mindig