Mobilitási esélyek és a kisegítő iskola [antikvár]

ELŐSZÓ Könyvünk két részből áll. Az első rész ahhoz a nevelési és városszociológiai vizsgálathoz kapcsolódik, amelyet 1974-1977 között végeztünk a Budapest XVIII. kerületében általános iskolába járó gyerekek körében. A kutatás legfontosabb következtetései hét év késéssel könyv formájában is megjelenhettek. (Ladányi János-Csanádi Gábor: Szelekció az általános iskolában. Budapest: Magvető Kiadó, 1983.) Az itt közölt - a rajzban történő spontán kifejezés pszichológiai vizsgálatát a gyermekek családi hátterének szociológiai elemzésével összekötő - rész azonban eddig még soha, semmilyen formában nem jelent meg. Csaknem ezer rajzot elemeztünk oly módon, hogy a 331 gyerek mindegyikét 3 rajz elkészítésére kértük. A rajzokkal kapcsolatban elsősorban az érdekelt bennünket, hogy a jelenlegi lakóhellyel, illetve a várható változásokkal kapcsolatban milyen vélekedések éltek a gyerekekben, milyen perspektívát láttak ezzel kapcsolatban, illetve milyen megoldást láttak volna a legmegfelelőbbnek. Az életkori sajátosságok miatt a gyerekeknél nem várhattunk tudatos megfogalmazásokat. Ezért választottuk interjú-zás helyett a rajzoltatást: gondolván, hogy a lakóhely tárgyai, fontosnak ítélt kellékei felsorolásszerűen ott lesznek a rajzokon, hogy a gyerekek szóban meg nem fogalmazható érzései, véleményei a látvány szintjén fognak megjelenni vizsgálódásunk számára és remélhetően a néző összbenyomásában is. Elgondolásunkban a pszichodiag-nosztika általános gyakorlatára támaszkodtunk, amely számos rajzos személyiségvizsgáló eszköz esetében a spontán rajzolás projekciós lehetőségeit hasznosítja. A gyerekek a rajzolással kapcsolatban azt az utasítást kapták, hogy rajzolják le azt a házat, ahol laknak, ahol „felnőtt korukban fognak" és ahol „felnőtt korukban szeretnének" lakni. Először azt vizsgáltuk, hogy kiknél egyezik meg, illetve tér el a három rajz egymástól, majd a különböző háztípusok gyakoriságát elemeztük a felnőttkori helyzetet ábrázoló, illetve a vágyakat tükröző rajzokon. Ezután - a három rajz jellegzetes kombinációinak háztípusok szerinti értelmezésével - mobilitási típusokat alakítottunk ki, és ezek előfordulási gyakoriságát a gyerekek társadalmi hátterének és lakóhelyük jellegének függvényében elemeztük. Végül azt vizsgáltuk, hogy a különböző társadalmi rétegekre jellemző mobilitási csoportok esetében hogyan jelennek meg a rajzokon a lakóhellyel való érzelmi azonosulás jegyei. A gyermekrajzok elemzésével foglalkozó tanulmány ma leginkább annak illusztrálására tűnik alkalmasnak, hogy a különböző családi háttérből kikerülő gyerekek számára - a hetvenes évek közepének egyenlősítő ideológiája és igen mérsékelt társadalmi