Bővebb ismertető
Dési Huberné hagyatéka. Borítói kissé maszatosak, elszíneződtek.
Sötét képekkel volt tele a fal gyermekszobánkban. A régi órák ütöttek, mind más időben. Volt tán 36 is, édesapa rendszeresen felhúzta őket, létrára kellett állnia ehhez. Vendégek nem igen tudtak aludni nálunk a sok óraütéstől. Édesapának nagy gyűjteményei voltak; 540 olajkép és metszetek, numizmatikai gyűjteménye tán legnagyobb volt az országban a Nemzeti Múzeumé után, és archeológiai leletek; mérnök volt, az országban sokfelé, amerre vasutat, hidat épített, barátai néki adták, amit fölvetett az eke. A képzőművészeti társaságoknak tagja volt, sok jegyet kaptunk a kiállításokra. Hatunk között ötödik gyerek voltam és néha engem is magukkal vittek. Követni akartam édesapámat. Kicsiny változtatással. Nehéz volt olyast találni, amit ő nem gyűjtött. Telcs Gina szobrásznővel lett találkozásom, nála láttam elsőízben néprajzi kézimunkákat. Ő később Kernstok Károlyné lett. Gyűjteménye nagy hatással volt rám. Megfogott őszintesége, szín- és formagazdagsága ennek a "primitív" művészetnek. Ezt kezdtem gyűjteni; saját keresetből zongora órákat adtam. Székely vásárosok kezdtek járni hozzám: meg tudtam már különböztetni az "igazit az utánzattól". Később is, minden választásomban ez a belső érzék vezetett.