Modern művészet a Pécsi múzeumokban I. [antikvár]

A pécsi múzeumok fejlődésének sajátos adottsága, hogy a város kimaradt a múlt századi hazafias mozgalmak múzeumépítő törekvéseiből. Ezért később - az önálló múzeumépület pótlására - egy-egy lakóházat kellett igénybe venni, amelyet azután a múzeumi céloknak többé-kevésbé megfelelő módon átalakítottak. Ezt a hagyományt folytatják ma is, hiszen a dinamikusan fejlődő, kétezer éves Pécs múltja, művészeti életének jelene szükségszerűen megköveteli a történeti feldolgozást és a nemzeti értékek megfelelő bemutatását. A több szakágra tagozódó, sok ezer tárgyat őrző gyűjtemények számára ma már nem lenne elégséges és célszerű egyetlen "múzeumpalota" építése. A történeti belváros épületeinek rekonstrukciója teremt lehetőséget arra, hogy a múzeumok elhelyezése megoldódjék. Egyik hangulatos, középkori és barokk házakból álló pécsi utca máris a művészeti múzeumok otthonává vált. Már az ötvenes évek közepén helyet kapott itt, a város legrégibb lakóépületében, az 1324-től álló, gótikus ülőfülkékkel és reneszánsz homlokzati freskókkal díszített Káptalan u. 2. sz. házban a Zsolnay kerámiagyűjtemény. Szemben vele, a 3. sz. épületben született a modern művészet világhírű mestere, az op-art stílus megteremtője, Victor Vasarely. Természetesen következett ebből, hogy felajánlott gyűjteménye is kapjon múzeumi elhelyezést. A város szabadtéri színházának szomszédságában, ősi parkban álló barokk épület műemléki feltárása során faragott gótikus ablak- és ajtórészletek kerültek elő. E reprezentatív, helyreállított épület az aktivista művészet jeles magyar képviselőjének, Uitz Béla alkotásainak nyújt ma méltó otthont.