Mondriani táj [antikvár]

Bobory Zoltán Paál Lajos költészete - a messzeség felől 1929-ben született Szilasbalháson. A szülőföld és a Németh családhoz fűződő rokoni kapcsolatok, a környék gazdag múltja, szellemisége hűséggel végigkíséri életét: a kor- és szemtanú hitelességével jelennek meg verseiben és visszaemlékezéseiben. Költői hitvallását az 1970-ben napvilágot látott Tavasz ígéretei című megyei antológiában fogalmazta meg korai, és az elmúlt években született, meglepően friss gondolatiságú verseinek megértéséhez egyaránt segítve az olvasót. „ A költészetet nem célnak, hanem az emberi megismerés egyik eszközének tekinteni, és azt tartom; hogy semmiképpen sem szabad gyanakvás nélkül rábízni magunkat" Nos, talán éppen ez a gyanakvás az oka annak, hogy Paál Lajos elismerten tehetséggel indult pályafutásában hosszú, évtizedes csend, hallgatás következett be. Az utóbbi évek bő és életerős verstermése pedig bizonyítja, hogy kár volt, sajnos, felderíthetetlen értékű veszteséget jelentettek ezek az „aszályos esztendők". E megkésett kötet verseinek elolvasása bizonyíthatja mindezt az olvasó számára. Aki bizonnyal elgondolkodik azon is, hogy vajon milyen vaskos gyűjteményt foghatna most a kezében, Paál Lajos összegyűjtött verseit, ha a költői pálya a korai versteremtés után konzekvensen folytatódott volna? A kiadó és szerkesztő számára bizonyosság, hogy egy filosz gondolkodásra, rend- és önálló értékteremtésre sarkalló, „filozófiai tanulmány-zanzáinak" rendkívül értékes szöveggyűjteménye lenne e könyv.