Munkácsy Mihály [antikvár]

Borítói kopottasak, repedezettek, elszíneződtek, szakadozottak. A könyvtest ragasztása a gerinctől részben elengedett. Gerince kopottas, repedezett.
Részlet: A hazai köztudatban Munkácsy Mihály a legnagyobb magyar festő. Nincs művészünk, akinek nevét az övé mellé állíthatnók; régóta fogalommá vált az egész országban, sok helyen ő az egyetlen művész, akiről egyáltalán tudnak. De a köztudat nemcsak nagyságát ismeri el, hanem azt is, hogy ő a legmagyarabb festőegyéniség. Ezt az egyéniséget azok, akik közel álltak hozzá, lebilincselően érdekesnek mondották; mély bánatos hangulatok egyesültek benne izzó szenvedélyességgel a magyar vérmérséklet különleges jegye. Sok műve ezért mintegy tükre a magyar lelkületnek. Ez az első pillanatban paradoxnak látszik, hiszen ismeretes, hogy Munkácsy ősei német eredetűek, neve is német volt, eredetileg Lieb. Azonban már 1731 óta hazánkban laktak s teljesen megmagyarosodtak, annyira, hogy a mester atyja, Lieb Mihály Leó, forró magyar hazafiságból 1848-ban a magyar szabadságharc zászlai alá sietett, amiért utóbb az osztrák kényuralom börtönbe vetette. Mesterünk anyját sírba vitték férje szenvedései, ahova a börtönben szerzett súlyos betegsége következtében maga is követte. Atyjának magyar érzése lett tehát az oka annak, hogy mesterünk zsenge gyermekkorában árvaságra jutott s a családi melegből egy idegen világ nyomorúságába került.