Nem múló, szent összhang [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Közelebbről megismerve a mestert, rá kellett döbbennem: Menyus bácsi már régen nem maga-magával törődik, amikor az ecsetjét vagy éppen a száját jártatja. Őket félti, a gyámoltalanokat, az élet kiszolgáltatottjait. Mintha mindegyik külön-külön is rá lenne bízva. Kezdetben persze az egészséges önszeretet is mozgató rugója de ahogy múltak az évek-évtizedek, ez a szeretet fokozatosan szétáradt, egyre tágasabb körökre: a család, a faluközösség, a haza, majd az emberiség állomásain át a teljes élővilágig, sőt az egész eleven, lüktető Univerzumig. Hiszen megismerhettétek őt...