Noa Noa [antikvár]

Mi mindent láttatok?" (Baudelaire: Az utazás) Június 8-án éjjel, hatvanhárom napi változatos hajózás után — számomra lázas várakozások s a sóvárgott part felé szálló türelmetlen álmodozás hatvanhárom napja után — különös, ide-oda cikázó fényeket pillantottunk meg a tengeren. A sötét ég hátterére csipkés vonalú, fekete kúp rajzolódott. Megkerültük Morea szigetét, s előttünk volt Tahiti. Egy-két órával később már virradt is. Hajónk lassan közeledett a korallzátonyok felé, a Vénusz-fokra vett irányt, azután besiklottunk a papeete-i szorosba, és simán horgonyt vetettünk a kikötőben. Első pillantásra nem is olyan tündéri e kis sziget, nem fogható például Rio de Janeiro csodálatos öbléhez. Én azonban tágra nyílt szemmel néztem, s nem is gondoltam összehg^sonlításra. Az ősi vízözön idején elmerült hegy teteje a sziget: csak a csúcsa állt ki a habokból; bizonyára itt talált menedéket egy család, s új törzs fakadt belőle. Felkúsztak a víz színe fölé a korallok is, körülvették a csúcsot, és növelték az új sziget területét. A sziget tovább terjeszkedett, de mindmáig őrzi magányos, tömör jellegét, amelyet még jobban kihangsúlyoz a határtalan tenger. Délelőtt tíz órakor bemutatkozó látogatást tettem a kormányzónál, a néger Lacascade-nál, aki a tekintélyes embernek kijáró tisztelettel fogadott. Ezt a megtiszteltetést (magam sem igen tudom, miért) a francia kormánytól kapott megbízatásnak köszönhettem. A megbízatás művészi jellegű volt ugyan, ám e szó a kormányzó számára a kémkedés megjelölésére szolgáló hivatalos kifejezés volt csupán, és én hiába próbáltam e hitéből kiábrán-