Olasz tájak [antikvár]

Aki szokott utazni s valamennyire ismeri a külföld nagyobb városait, kell, hogy érdekelje ezeknek a városoknak multja is; meglepődve s gyönyörűséggel nézi a városok régi képeit. Mert noha élőlényekként szemünk előtt nőnek és pusztulnak el a városok egyes részei, mégis mindig hajlandóak vagyunk mindenkori, pillanatnyi képüket egyedül természetesnek, tehát öröknek tartani. A régi városképek ráébresztenek arra, mily változó, amit változhatatlannak érzünk. Izgalommal bukkanunk rá puszta terekre ott, ahol azóta pompás paloták, kutak, lépcsők emelkedtek s ami azelőtt a falakon kívül volt, a növekvő élet folytán most gyakran úgyszólván a város szívébe került.Kiállításunk a ma már szinte csak ábránddá váló utazás csalóka valóságát varázsolja a látogató elé: utazunk végig egész Olaszországon, Milanótól Taormináig. Utunk térben és időben bonyolultan kettős: a látnivalók a régmultba visznek vissza, ránk támadó emlékezésünk révén a jelenben mozgunk. Jelen és mult képei így hol összeolvadnak, jóleső önfeledtséget borítva ránk, hol szembefordulnak egymással, a bírálót és régészt juttatva szóhoz bennünk. S annál gazdagabbá s élőbbé válik a jelen, minél inkább képesek vagyunk a százados változást felismerni.