Olescher-Ajándék [antikvár]

TE DEUM LAUDAMUS! Olescher Tamás kiállítására - Museum Gallery, Budapest, 2019. november 4. Te Deum Laudamus! Téged dicsér Uram az egész teremtett világ! Téged dicsér Uram Olescher Tamás minden alkotásával, egész lényével! Évezredek művészete kereste a módját, hogy lehet-e ábrázolni az ember számára fel nem foghatót. Minden képről, amit Isten megjelenítésére szántak, tudjuk, hogy téves, hogy nem lehet az. Sem szóval, sem képpel, sem hanggal nem lehet Istent megidézni. Az ember Jób módjára méltatlankodik Istennel, kételkedik benne, átkozza, hadakozik vele. Még ha tagadja is az O terében él, A legrosszabb a felejtés, amikor az ember evilági gondjaiba merül és a gondok kiszorítják az Istent életükből, mintha nem létező volna. Aztán az embert egyszer csak megszólítja és akkor az ember felismeri az élet nagyszerűségét, az egyetlen valóságot, a legnagyobbat, ami mellett eltörpülnek a hétköznapi dolgok, a tárgyak, a kisszerű izgalmak, a siker, oz elismerés. Ettől a pillanattól fogva a ember mindenben csodát lót, mindenben Istent érzékeli és át akarja adni mindannyiunknak. Istendicséret lesz a pipa-csos mező, a levendulós, a balatoni táj, a Feneketlen ló tükörképével együtt. Azt mondják a mennyországot az angyalok éneke tölti be. Hogy milyen lehet az örökké tartó zene hullómzósa, talón Thomas Tallis sejtetheti a legjobban, Spem in alium című darabjában 40 szólam szólal meg egyszerre, az emberi füllel alig szélválaszthatóak az egymásba fonódó, kibomló hangok. Végtelen zsongás, végtelen hullámzás az egész, maga a csoda. Manapság a kerubokot és a szeráfokat a képzelet világába soroljuk. A szeráfok az angyalok első karónak hotszórnyú teremtményei, akik Isten trónja körül állnak és dicsőségét zengik. Tamás is köztünk élő szerófként ezt teszi szinte mindegyik alkotásával, egész művészetével és életével. Istent jelenvalóvá teszi képeivel. Hogyan, amikor ez lehetetlen? Wittgenstein azt mondta, hogy „amiről nem lehel beszélni, arról hallgatni kell," Akit nem lehet megfesteni, mert ember nem láthatta, képzelet fel nem foghatja, nagyobb az elgondolhotónál, időbe és térbe nem zárható, orra legfeljebb rámutatni lehet. Ezt teszi Olescher Tamás a legegyszerűbb eszközökkel, A négyzet, a kör, a háromszög, ezek az önmagukban tökéletes formák meghatározó elemei képeinek. Szimbólumai a világnak, a teljességnek, az Istenségnek, Újkori mandalók ezek, melyekben mindig ott vannak emberlétünk jelei. Hol egy ablak, hol egy kéz, hol egy gyertya, hol virágok - így jelezve az áthatást az örök és a pillanatba zárt, hétköznapi létünk között. Egy boldog világ képei - ezt a nevet adta Tamás a kióllítósónak. Von boldog világ? - kérdezhetjük, hiszen csupa boldogtalan ember szaladgál fel s alá, csupa panasz oz életük, valami mérhetetlen sóvárgás emészti őket. Van o pillanatnyi boldogságon túl boldog állapot, ami egésszé áll össze? Van, jelenti ki Tamás, pedig ő igazán kesereghetne. De nem teszi, sőt ezt a boldog világot épp ő teremti meg. Harmónia sorozatában hétköznapi életünk tereit jeleníti meg, a budapesti hidakat, a Gellért szobrot, a pálos kolostort, 0 mátrai hegyoldalt, a Velence tavi tájat, de valami nagyobb egész részeiként, A négyzetbe illeszkedő köri, a teljesség terét virágokkal tölti meg, az abba illesztett Szentháromság szimbólum kihasított terébe illesztette a fenti tájakat, felemelve azokat. Hogy ez nem pusztán spekuláció, nézzük csak meg milyen nevet adott 0 Harmónia sorozat első darabjának. Azt, hogy: „Tekintsetek föl!" Tamás mór nemcsak feltekint, hanem mór mindig felfelé néz. Szemét az égboltra szegezve alkot, csak amit fent lót, azt akarja továbbadni. És ezért él harmóniában és ettől boldog. Köztünk élő szerófként dicsőíti Istent és akarja, hogy vegyük észre, nincs más csak Ő, nincs más, csak az Isten végtelen szeretete. Köszönjük kedves Tamás! Kedves barátaim, tekintsétek meg o kiállítást és tekintsetek föl! Szoló Péter