Önéletrajz Kondor Bélával [antikvár]

Előszó a magyar kiadáshoz 2012. augusztus 5-én, este valamivel nyolc óra előtt - telefon! Kishonthy Zsolt, valahonnan az Adriai tengerpartról, hogy mikorra kell a könyvnek elkészülni. Természetesen arra gondol hogy a könyv: Autobiografija sa Belom Kondorom (Önéletrajz Kondor Bélával), melynek bemutatója, eredeti formában (szerbhorvát nyelven) 2011. szeptember 3-án Szabadkán volt a Képzőművészeti Találkozóban - meg fog jelenni magyar nyelven is. Igen ám, csak történetesen a könyv úgy volt elképzelve hogy csakis magyarul lesz nyomtatva. Vagyis a kecskeméti megbeszélésen, 1994. március 4-én, Dobrik kolléga érdekesnek látta a naplórészletek közlését Bélának Béla címmel - magyarul. Nem is volt még akkor más érdekelt az ügyben. A véletlen, mint csodálatos meghatározója a történéseknek más irányba terelte a könyv sorsát. Majdnem úgy lehetne mondani egy söralátét miatt! Tudniillik a pesti Kárpátia sörözőben 1962. augusztus 26-án négyen láttak el kézjegyükkel egy kerek söralátétet, sorban: Kondor Béla, Stojan Vujicsics, Korniss Dezső és Bela Duránci. Ez pontosan akkor történt, amikor Szabadka mellett, Palicson megnyílt az első kiállítás - Likovni susret / Képzőművészeti Találkozó. Jugoszláv művésztelepek részvevőinek évi kiállítása, fél évszázaddal ezelőtt! A söralátét azután feledésbe merült, de a történések nem. Az aláírásokkal alátámasztott emlékezések tovább bokrosodtak. Később, nem Is véletlenül, a naplóm tanúskodik 2005. február 12-én, újra aktuális: a MissionArt Galéria február 15-én ünnepli tizenöt éves munkásságát és a Zsolt barátom jelenti - a Kárpátia söröző akkori rituáléjával fogják emlékezetessé tenni napjukat. Természetesen fellapoztam naplóimat és megtaláltam: Miskolc, 1991. február 25. Németh Lajos aznap vezetett el engem egy pincehelyiségbe hogy csodáljam a történteket:,, érted, két ráter- mett fickó, valódi galerista!" De sok dátum van abban az évben! Többek közt szeptember 4-én Lajos meghalt! A határtalan űrben lebegnek számok, dátumok, megjelölt események, kiindulópont vagy gyűjtőpont formájában. Időgép! Az emlékezetben a történések néha céltalanul is repülnek de bokrosodnak, sokasodnak, összefonódnak vagy feledésbe vesznek, ki tudja milyen indíték gyanánt előbukkannak, más értelmet kapnak. A Kárpátia söralátéte elindította a menetet. Többek közt az én könyvem címlapján kötött ki megint. A szabadkai Modern Galéria - Likovni susret aktivitásának ötvenéves megemlékezésében - kiadta a naplómat. Gondolom, éppen helyénvaló. Korniss Dezső, 1962-ben akciót emlegetve, úgy értelmezte mint ki nem mondott kívánságot hogy „a papír maradandó érték legyen"! Talán úgy is lett. Nekem igen. Önéletrajz Kondor Bélával (szerbhorvát kiadásban) számomra valóságos kiinduló- és gyűjtőpont. Egészen 1972. december 12-ig egy korszakot jelent. Továbbra is sok esetben megint kiindulópont, de más formában is jelenlevő. Igen tartalmas időszak indul, például 1993. október 2-án, szombaton. Az érdekeltek majd fellapozzák a dátumot. Azután sorakoznak, mint útjelzők a bejegyzések. Senki nem tudhatja meddig. Most, ahogy az elején jeleztem telefonált Zsolt, nem egyszer és nem csak akkor. Másnap megint. Meleg van, trópusi forróság! Mint akkor, 1962. augusztusában. Indul megint az időgép, kezdenek sorakozni az asszociációk 2011. szeptember 3-án a Képzőművészeti Találkozóban könyvbemutató! Jelen vannak a magyarországi kollégák. Nekem meglepetés, a szervezők és a vendégek tudták. Váratlanul megjelentek: