Orosz János [antikvár]

3 Orosz János festőművész / - IME AZ ember Orosz János íme ember! című sorozatát 1999-ben állította ki a Vigadó Galériában. A sorozat darabjai nagyméretű, stílusban és témában összefüggő művek, gondolatiságukban, a kifejezésükben és megfestésük mikéntjében szűkszavúak. Már-már eszköztelenek. A balladai tömörségig letisztult formák és vonalak jellemzik őket. A művész a XX. századot intenzíven megélt emberként fogalmazza meg távlatos vízióit, melyek egyszersmind ítéletek a világról, melyben él. Magasztosat, felemelőt alig talál benne, szépséget és harmóniát is keveset. A fanyar, látszólag groteszk elemek, a színek, az olykor meseszerű hangulatok nem fedik el kompozíciói szervező erejét és lényegét: a drámaiságot. Orosz János ugyanakkor nem kíván sem színpadias, sem ünnepélyes lenni. Drámaisága lényeglátásából, kifejezésmódja találó pontosságából fakad. Az Ecce Homo-t sokan megfestették. Az e témát feldolgozó művekben az Isten és az ember, az élet és a halál viszonya, a megalázottság és a felmagasztaltatás egyidejűsége egyszerre fogalmazódik meg, hol némi moralizálással, hol megrendítőn, vallásos áhítattal. Elég, ha felelevenítjük emlékeinkben Dürer, Tiziano, Cor-reggio, Guido Reni nagy képeit vagy Munkácsy festményét. Orosz János mindent elhagyott ebből a felfogásból és ábrázolásmódból. Elsősorban a pátoszt. Csak a katarzis maradt meg, a megtisztulás, a felülemelkedés az íme a% ember! képsorozatán. Nem a Biblia, hanem a mi hétköznapi szemléletünk, látásmódunk nj'omán mutatja be az embert. Egész művészi hitvallása fejeződik ki ebben a gondolatban. Az egyszerű embert, a gyarlót, a helyét keresőt, a nem találót, a szenvedőt, a bizakodót, az élet örök körforgásában küzdőt és végigélőt fogalmazta meg. Stációkat ismerhetünk fel így e sorozatában, de az igazi stációk egész életművében felfedezhetőek. Mert most csak az utolsókat mutatta be, tömör szűkszavúsággal. Korábbi sorozataiban is mindig az emberről beszélt. A Megégett emberek, XX. s^á^ad pokla, a Nap, hold, állatok, a Tis^a, a Nap, homok, tenger, az Egy ember keresése (Picasso), a Nagy László földi vonulása, az Éljen a háború!, képein, miközben felmutatja az embert, egy művész sorsának állomásaira is ráláthatunk, megismerhetjük Orosz János helyét az életben és a világban. Egész életét meghatározó fontosságú volt számára a hely, ahol született és a környezet, ahol felnőtt. Olyan talajról indult a művészetek emelő szárnyán, amely nem tartotta fogva, hanem inspirálta és vigyázta útját. Már egész fiatal