Özv. Czene Jánosné kiállítása [antikvár]

Özv. Czene Jánosné tíz éve, ötvenöt éves korában, kínzó magányának a feloldására kezdett el festeni titokban. "Mindig hajtotta a vágy - emlékezik vissza -, régen szerettem volna festeni, de férjem, hogy magának megtartson ellenezte. Ezért éjszaka festettem. Amikor rajtacsípett már hatvan darab festményem volt." Művészi megnyilatkozásait személyes tapasztalat irányítja. Olyan témákat dolgoz fel, amelyek mélyen élnek benne s már részévé váltak életének. Az egész világot önmagából, felfokozott érzelmi- és ösztönéletből, a legközvetlenebb környezetből kiindulva értelmezi. Nem annyira önmaga köré, mint inkább önmagába néz, képeiben nem a külső látványt, hanem belső látását juttatja érvényre. Így jutnak fontos szerephez a lelki momentumok. Az Anya gyermekével c. 1969-ben készített egyik legelső festményének, pl. az a hiányérzés forrása, hogy bármennyire szerette volna, soha nem született gyermeke. S ezt a feltételezést Czenéné meg is erősíti: "Azért vágytam a művészetre -mondotta- mivel a festmény is egy-egy új születés."