Paál László emlékkiállítás [antikvár]

Borítói kissé elszíneződtek, repedezettek. Tűzési él kopottas.
Részlet: Hetvenöt esztendő telt el Paál László halála óta. Rövid életében nem sikerült kiküzdenie az őt megillető elismerést; hazája csak halála után huszonhárom évvel döbbent rá először jelentőségére. Kiállításunk képanyagából nem csupán a magyar, de a tizenkilencedik századi európai tájfestészet hatalmas egyénisége bontakozik ki. Műveinek e jubileumi bemutatásával már nem a szűkebb műértő közönség meghódítására törekszünk - amit megvalósítottak az előző évtizedek Paál-kiállításai - hanem a magyar nép tömegeivel akarjuk megismertetni Paál Lászlót. Hisszük, hogy az emberábrázolás legnagyobb magyar realista mestere, Munkácsy után, a természetábrázolás felülmúlhatatlan magyar festőóriása, Paál is, megtalálja útját népünk szívéhez. Paál László 1846 július 30-án született a hunyadmegyei Zámon. Születésének idején édesapja a zárni földbirtokosnak volt postakezelője, az ötvenes években azonban már odvosi, majd berzovai postamester. Ez a - postakocsi-közlekedés idején - jól jövedelmező állás gondtalan gyermekkort és tanulási lehetőséget biztosított Paál Lászlónak. Kilenc éves koráig otthon, majd Aradon a minoriták gimnáziumában végezte tanulmányait. Erdély vadregényes erdővidéke a természet rajongó szeretetével itatta át a fogékony gyermek-ifjú lelkét; az aradi tanulóévek ideje pedig az első irányító kezet, a népéletképfestő Böhm Pál tanítását jelentette számára, és az ennél maradandóbb, jelentősebb élményt : Munkácsy Mihály megismerését és barátságát. Ez időből származó egyetlen fennmaradt műve, a „Marosmenti naplemente" c. képe témáját a regényes, gyermeki képzeletnek meglehetősen szokványos módján ábrázolja, bátortalan ecsetkezeléssel - a távolba kígyózó folyó ezüstös csillogásával, a pásztortűz ragyogásával azonban már hangulatot tud érzékeltetni. A középiskolai tanulmányok meglehetősen keserves elvégzése után Paál László a bécsi Akadémián folytatja festészeti tanulmányait. Az egyetemi jogi tanulmányok mellett titokban látogatja az Akadémiát, mert hiszen a művészpálya, mint annyi más festőnknél, nála is szülői ellenzésre talált.