Párisi portrék [antikvár]

Együtt ül egy kis férfitársaság, minden tagjának az orrán pápaszem. Beszélgetnek mindenféléről, amiről beszélni nem is igen érdemes, csak ha nagyon ráér az ember. Még az ókulára is rákerül a beszéd sora. "Hogy ez ilyen, az olyan, egyik itt vásárolja, a másik ott". És végül leszedik az orrukról a szemüveget és méregetik, összecsereberélgetik, meg is próbálják valamennyien valamennyit, hogy végre arra az eredményre jussanak, hogy folyékonyan olvasni, a dolgokat tisztán látni mindenik csak a saját szemüvegén át látja. Már most itt van ez a könyv. Tele van alakokkal és leirásokkal olyan személyekről, akik részben a franczia főváros nagyságai, jórészt európai hirü államférfiak, tudósok vagy művészek. Vagy olyan személyekről, akik tipust jelentenek Párisban, vagy olyanokról, akik Páris révén hosszabb-rövidebb időre divatba jöttek, akiket az ugynevezett művelt világban névszerint kellett tudni. Megrajzolja e könyvben ez alakokat egy könnyükezü, jeles magyar rajzoló művész és megirja róluk a tudnivalókat egy kitünő magyar ujságiró. Mt jelent ez? Jelent nem kevesebbet, mint azt, hogy a párisi hirességeket - képben és irásban - e könyvben magyar, tehát a magunk szemüvegén keresztül fogjuk látni. Magyar művészek szemével. Csak nézzétek meg egyszer, milyen különbség az, ha a franczia ir magáról, vagy ha német ir a francziáról. Mert a világ összes nemzetei is olyan társaság, mely együtt ül és mindeniknek az orrán ott ül az ő külön ókulája s azon keresztül nézi és látja a maga fajtáját is és a más fajtát is. És irhatunk mi magunkról a francziának könyvet és irhat nekünk a franczia a maga nemzetéről könyvet: annak egy része nekünk idegen, gyakran érthetetlen marad. Mert mi sem látunk jól a franczia ember szemüvegén keresztül, hanem csak a magunkén, s a franczia látása is hibás, ha a mi szemüvegünket erőszakoljuk rája. mert mi nem azt látjuk meg az idegen emberen, amiben egymáshoz hasonlitunk, hanem az tünik fel a mi szemüvegünkön át rajta, amiben külömbözünk. És ez vonatkozik külsőre, ruházkodásra, testmozgásra, magatartásra, érzésre, passiókra s gondolkozásra egyaránt. Vedd hát, szives olvasó, szivesen e könyvet, melyhez én ezeket bevezetésül irom. Franczia világvárost, lakóit, alakjait, nagyságát és kicsiségeit, művészi és utczai és társadalmi életét látod az itt következő czikkekben és rajzokban. Két rátermett magyar művész fog végig kalauzolni Európának ugynevezett metropolisán, kiválóságain és különösségein. Az egyiknek a kezében a toll, a másiknak a kezében a czeruza. Mindenik ugy festi meg neked a francziát, ahogy magyar szem látja; nem franczia, nem német, nem angol ókulát erőszakol az orrodra, hanem meghagyja neked becsületes magyar szemüvegedet. Budapest, 1927. junius Rákosi Jenő