Pheidias művészete/Ferenczy Károly [antikvár]

Az ujabbkori művészettörténettel szemben, hol a névtelen alkotások a kivételek sorába tartoznak, hol még a harmad rangú mesterek működését is bőséges életrajzi adatok és hiteles, jelzett művek támogatják, a görög művészettörténet legtöbb esetben névtelen mesterművekkel és puszta művésznevekkel kénytelen beérni, kikre vonatkozólag az irott hagyomány szük csatornáin alig valami szivárgott át. A nagy mesterek eredeti remekeit a sors kegye csak a legritkább esetben őrizte meg s már az is ünnepnapja a kutatásnak, ha emlékanyagunkban sikerül valamelyik nevesebb műalkotás római kori másolatát fölismerni. Mig tehát az ujabbkori művészettörténet a művészmonographiákhoz bőséges anyagot szolgáltat, addig az antik művészettörténet terén a monographikus tárgyalás csaknem leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. Pheidias életének és működésének legfontosabb mozzanataira vonatkozólag is az irott források hol cserben hagynak, hol pedig ellentmondanak egymásnak. Legnagyobb hírű remekeit csak Pausanias leírásából és szegényes római másolatokból ismerjük. De ránk maradt a Parthenon szobordísze, mely az ókori hagyomány hallgatása s a modern tudományos kritika tartózkodása és kétkedése ellenére is lángelméjü művészi koncepciójának legméltóbb és legnagyszerűbb képviselője s melyen tevékenységét és fejlődését hiteles okmányok világában csaknem két évtizeden át úgyszólván évről-évre figyelemmel kisérhetjük. Páratlan színjáték és páratlan tanulság! Ennek köszönhető, hogy Peidias egyénisége és művészete számunkra nemcsak árnykép, homályos sejtelem, hanem lüktető, eleven valóság.