Picasso [antikvár]

A kubizmus gondolata 1907-ben született alacsony bérű műtermek útvesztőjében, az úgynevezett Bateau-Lavoirban, avagy a „Mosodahajón", a párizsi Rue Ravignan 13. szám alatt. Az első lépést egy akkoriban alig huszonhárom éves spanyol, Pablo Picasso tette meg. A kubizmus megteremtésében egy nála fiatalabb és konzervatívabb beállítottságú francia, George Braque, egy szobafestő és mázoló fia lett a társa. Picasso az 1905-ig - az úgynevezett kék és rózsaszín korszakában - festett, vágyakozástól teli, sápadt tónusú aktokkal, cirkuszi figurákkal és koldusokkal ugyan szert tett már némi hírnévre, ez azonban nem bizonyult elegendőnek. Braque pedig olyannyira ismeretlennek számított, hogy a két művész szinte nem is létezett a nyilvánosság számára. Közönségüket talán csak egy tucatnyi személy alkotta: más festők, a szeretők, Daniel-Henry Kahnwiler, az ismeretlen fiatal német műkereskedő, és végül ott voltak még egymásnak ők maguk. Ez talán nyomasztó izolációnak tűnhet, nekik azonban azt a szabadságot jelentette, amit azok a kutatók élvezhetnek, akik a tudomány teljesen ismeretlen területeire merészkednek, és annyira senkit nem érdekelt, hogy belekeveredjen abba, amin dolgoztak. Művük nem szolgált nyilvános manifesztumként, így nem nehezedett rájuk az alkalmazkodás kényszerű terhe sem. Szerencséjükre - lehetne mondani, mivel olyan munkával voltak elfoglalva, ami az elfogadott normák szerint minden bizonnyal úgy is tökéletesen értelmetlennek tűnt volna a kívülálló számára. Picassót és Braque-ot az foglalkoztatta leginkább, miként szerezzük ismereteinket egy tárgyról különböző nézőpontokból - felülről, oldalról, elölről, illetve hátulról. Ez a többirányú megközelítés azonban sok időt vett igénybe, így ők az egészet egy, egyetlen pillanat alatt átlátható, szintetizált nézetbe igyekeztek sűríteni. Arra törekedtek, hogy a perspektívák sokféleségének érzését, amely Cézanne késői korszakának alapját jelentette, a valóság uralkodó elemeként teremtsék meg. Az egyik alapvető lehetőséget, ami a kísérletezés irányát meghatározta, más kultúrák művészete jelentette. Miközben Picasso és Braque elsajátította a fekete-afrikai művészet formáinak és motívumainak használatát, egyre erőteljesebb érdeklődést mutattak az egzotikus, a távoli és primitív dolgok iránt, ami ugyanakkor régóta megfigyelhető volt már a tizenkilencedik századi Franciaországban is. A Marokkóban kiépített francia gyarmatbirodalom a berber és a szúk, vagyis a keleti bazár, a 5