Pór Bertalan [antikvár]

Kortársról írni igazán egyszerű feladatnak látszik. Hiszen itt él köztünk, évről évre kiállít, tanít a Főiskolán, felszólal a békegyűléseken, pártkongresszusi küldött, városi tanácstag, nyilatkozik a lapokban, - azt lehet mondani: élete nyitott könyv. A dolog mégsem ilyen egyszerű, mert a művésznek művekben megfogalmazott és kifejezett élete összetettebb, mint amit szóra lehet fordítani. Életének lényege a művekben mutatkozik meg s amit hétköznapjaiban mond vagy tesz, kísérő jelenség, többnyire a művészetét támogató erejű, néha - egészen nagy művészeknél is - ellentmondó. Képzőművész számára hétköznap a szó és ünnep az alkotás, mert élete naptárában mindig pirosbe3tűs az az érzelmi és gondolati telítettség, amivel az igazi művész állványa elé áll. Aki alkot, intenzívebben él; szemére, szívére, elméjére közvetlenül hat a világ és létének értelme és magyarázata az a magas feszültség, amelyben transzponálja a világot, amelyben létrejön a mű maga. Hasonló kvalítású művészeknél nagyon különböző, eltérő az a hőfok, amelyben alkotnak s ez alkati kérdés. Van, aki tudatának enged nagyobb teret, s így az értelem kontrollja állandóan működik; van, aki érzelmei bő áradása elé a tudat ritkább szövetű szűrőjét engedi csupán és műveiből parázslóan csap ki az élmény heve...