Pór Bertalan [antikvár]

Fedlapja enyhén foltos. Védőborítója kopottas, felszakadt.
Pór ​Bertalan képei olyan művészt mutatnak, aki ugyan sohasem tartotta magát avantgarde festőnek, a szó valódi jelentését tekintve mégis az volt a javából. Századunk első másfél évtizedében nyolcadmagával (később Nyolcak néven) új szellemet, új formát, friss levegőt hozott az avult naturalizmus és a kifulladt nagybányai piktúra után. Pór már a Nyolcak fellépése előtt is sikeres, díjazott portretista volt, de közös fellépésük még Szinyei Majálisának kegyetlen fogadtatásánál is nagyobb vihart kavart. A haladó értelmiség – Ady, Bartók és Bölöni – viszont értő barátként fogadta őket. A szétszóratás, az emigráció évtizedeiben Pór nagyrészt Szlovákiában élt és dolgozott, a fasizmus éveit pedig Párizsban vészelte át. Hosszú élete során (1880-1964) egyre változó festői formái szeizmográfszerűen előre jelezték a történelmi-társadalmi földrengéseket. Hazatérése után, 1948-ban katedrát kapott a Főiskolán, képzőművészeti közéletének egyik központi alakja lett. Sok nagy megbízásnak tett eleget. Számos kitüntetést és kétszer Kossuth-díjat kapott.. A kötetet 24 színes és 10 fekete-fehér kép illusztrálja.