Régi francia festmények XVI-XVIII. század [antikvár]

A Szépművészeti Múzeum 1906-ban felépült palotájában az alapítása - 1896 - óta eltelt évszázad alatt lényegesen kibővült gyűjtemények találtak otthonra. Az európai festészet emlékeit a kezdetektől 1800-ig gyűjtő Régi Képtárának mára már a 3000-es darabszámot elérő anyagában a két legnagyobb egységet az itáliai és a németalföldi festmények képezik. Mellettük európai dimenzióban is ritkaságnak számít történeti sokoldalúsága és kvalitása révén a spanyol gyűjtemény, amelyet e sorozat első kötete: Nyerges Éva: Régi spanyol festmények (1996) című munkája mutat be. A régi, azaz a 19. század előtti francia piktúrát képviselő gyűjteményrész mintegy 100 festményével arányaiban a spanyol gyűjteményhez hasonló, de történetileg egyenetlenebb. (A Modern Osztály részeként őrzött, kiemelkedő mesterek műveit is felsorakoztató 19. századi alkotások együttesének ismertetésével Illyés Mária: XIX. századi francia művek (2001) című - a sorozat 4. - kötete foglalkozik. Régi francia képeink döntő többsége a 17. és 18. századból, az európai barokk művészet századaiból való, az ezt megelőző korok, amelyeknek emlékeit a francia történelem viharai, elsősorban a vallásháborúk alaposan megritkították, alig néhány darabbal vannak képviselve. (Az udvari portréfestészet néhány reprezentánsa mellett a burgundiai reneszánsz festészetről két 1520 körül készült, fennmaradt kortársai közül színvonalában magasan kiemelkedő oltárszárny ad képet.) Bár a 17. és 18. századi alkotások megoszlása arányos - körülbelül fele-fele -, a két évszázad művészete mégsem azonos súllyal van jelen gyűjteményünkben. A18. századi anyagrészből a legnagyobbak - mondhatni a lényeg - Watteau, Boucher, Fragonard, Chardin művei hiányoznak, viszont a francia szellem méltán Nagy Századának nevezett 17. század, amelyben a festészet a kultúra és a művészetek más műfajaihoz hasonló, egyenrangú félként kért teret és azonos szellemi magaslatokat hódított meg, szerves egységet képező, a kor legjelentősebb mestereit és fő művészeti irányzatait teljességgel bemutató gyűjteménnyel van képviselve. Ez a két évszázad a francia történelem fényes korszakai közé tartozik, amikor Franciaország Európa vezető hatalmává emelkedett és legnagyobb uralkodói, XIII. és XIV. Lajos nyíltan törekedtek arra, hogy ez a vezető pozíció, az elsőség ne korlátozódjék a puszta politikai hatalomra, hanem a szellem szféráira is kiterjedjen. A kultúra és a művészetek támogatásával sokat is tettek ennek érdekében a szándékaikat megértő és azokkal azonosuló kiváló államminisztereik, Richelieu és Mazarin aktív közreműködésével.