Rembrandt és a XVII. századi holland mesterek [antikvár]

Kiadói borító enyhén kopottas.
Amikor közrebocsátjuk Wilhelm von Bode könyvének első magyar kiadását, elöljáróban szükségesnek látszik néhány kísérő megjegyzést tettünk. Aki ismeri a szerző munkásságát, azonnal felfigyel arra, hogy a cím nem fedi teljesen a nagyhírű tanulmánygyűjtemény egykori, eredeti címét, amely így hangzott: Die Meister der hollandischen und flamischen Malerschulen. Valóban, két Bode-esszékötet címét vontuk egybe: az 1906-os Rembrandt és kortársai kötetét, amely Rembrandt születésének 300. évfordulóján jelent meg, és az 1917-es Holland és flamand festőiskolák mesterei címűét. Ezt azért tettük, mert eleve jelezni kívántuk, hogy - miként Vasari szemében a művészettörténet-írás kezdetén Michelangelo volt biográfiáinak főhőse - a XIX. században működő Bode szemléletében a XVII. század holland festészetében Rembrandt volt az a forrás, amelyből minden más, vagy legtöbb más kortárs festő stílusa eredt. De azért is tettük új cím alatt közzé az esszégyűjteményt, mert ezzel kívántuk jelezni, hogy terjedelmi okok miatt elhagytuk az 1917-es könyv második részét, amely a flamand festőket tárgyalja. Ezek fordításáról azért is mondtunk le, mert Bodénak a flamand festők tárgyalásánál kialakított ítéletei - így pl. van Dyck megítélése - hangsúlyaiban és értékeléseiben eltér a mai, az utókor érvényesebb megítéléséről. Egységesebbnek látszott tehát a bodei felfogást tükröztetendő, csakis a holland mesterekről írottakat a nagyközönség elé bocsátani. De itt sem törekedtünk sem teljességre, sem a tanulmányok szövegének maradéktalan közlésére. A klasszikusnak tekintett Plietzsch-féle kiadást alapul véve (Köln, 1952, 6. és 7. kiadás) a szövegválogatás és szövegelhagyás a szerkesztőség és a fordító felelősségére történt. Sajnáljuk, hogy terjedelmi okok miatt le kellett mondanunk olyan mesterekről írt kiváló esszék fordításáról, mint Hercules Seghers vagy Aert van der Neer, a tengerképfestők közül Jan van de Cappelle, a csendéletfestők sorából Abraham van Beyeren munkásságáról írt szövegekről. Ugyancsak elhagytuk azokat a szövegrészeket, amelyek Bodénál meglehetősen nagy terjedelműek voltak és egykori gyűjteményekre, akkori őrzési helyekre vonatkoztak, hiszen időközben változások következtek be a művek tulajdoni státusában és elhelyezésében. Sok magángyűjtemény feloszlott, szétesett, az idézett festmények azóta helyüket változtatták. Bode szövegében egyébként is sok az olyan részlet, amely a ma "general reader"-ét már nem vagy kevéssé érdekli, és mi ehhez az olvasói körhöz fordulunk. Arra törekedtünk, hogy a bodei esszék esszenciáját érintetlenül hagyjuk, hűen közvetítsük. Elsőként nem Bode írásművészetének, hanem az általa tárgyalt mesterek stílusának bemutatása volt a fő célunk a Bode-féle elbeszélésben.