Rembrandt Rézkarcok [antikvár]

Rembrandt századokon át élő dicsősége akkor is fénnyel sugározta be grafikai oeuvre-jét, amikor a mester festészetének remekeire a meg nem értés és félremagyarázás árnyéka borult. Lapjai az európai műkereskedelem piacán a műgyűjtők érdeklődésének legkeresettebb darabjai voltak, és ma a világ múzeumainak legféltettebb kincsi közé tartoznak. Rembrandt neve a sokszorosító művészetek történetében a rézkart klasszikus mesterét jelenti. E híre napjainkban, mikor születésének háromszázötven esztendős fordulóját ünnepeljük, továbbterjed a művészethez értők egyre szélesebb körében, és újabb és mélyebb tartalmat nyer az emberiség egyeteme kultúrájának örök értékei között. A grafikus művészetek remekeinek kijáró elismerés sokszor a mesterségbeli tökéletességnek, az anyagot munkáló szerszám utolérhetetlen kezelésének szól. Rembrandt szebbnél-szebb lapjaiban is méltan csodálták, hogyan remekelt a rézkarcolás technikájában, hogyan alkalmazta tökéletes összhangban a rézmetszet, a rézkart és a hidegtű eljárását, milyen változatos sorát teremtette az egyazon lemez különböző állapotairól készült levonatoknak, milyen egyenletes színvonalon alkotta rézkarcait az elsőktől az utolsókig. A mesterség e remeklései kétségtelenek és vitatlanok. De nem mérheti fel Rembrant grafikáinak értékét az, aki, ha mégoly hódolattal is közeledik rézkarcaihoz, megáll a lappok fényben fürdő és árnyékba boruló felülete előtt.