Érintés [antikvár]

Már a sokadik könyvet tartja kezében az olvasó, amely két hölgy közös munkája: Stancsics Erzsébet íróé és Simon M. Veronika festőművészé. Ismerjük őket külön-külön is, de alkotó tevékenységükben, mely régóta a művészetek pályáján halad, igen sok közös vonás található Talán maga az emberszeretet és az otthonosság, amely Pomogáts Béla szerint világkép és szervező erő. Mindketten elkötelezettek a magyar kultúra és művészet terjesztésében, személyiségük egyik ismertetőjele, hogy tartást adnak annak a bomlékony és változó tüneménynek, amely az ember művészet iránti igénye. Ha Stancsics Erzsébet könyvében elindulunk, minden olyan csodálatosan a helyén van, időben és térben egyaránt. Majd olvasás közben egyszer csak elkezdődik valami: néhány leírt mondat, melyen még fel sem száradt a papíron a számítógép „tintája" és élni kezd. A szavak áthatolnak életünk szövetébe, keringeni kezdenek a testben és hatnak, mint egy új szérum. És mi lesz szavaiból abban a homályos, megfoghatatlan valamiben, amit időnek hívunk, melynek sajátossága, hogy nem engedi el azt, akit egyszer befogadott? Magába zár egy gondolat, egy kép és elsodor messzire, talán épp saját múltunkba...