Rögeszméim - eszméim rögei [antikvár]

A szellem geometriája - előszó „Olyan kitartó , mint egy gép " Kassák Lajos Ha egy képzőművész, kivált olyan, aki úgyszólván alig becsüli a szó képalkotó lehetőségeit, szerepét, aki elfogultan hirdeti az anyag, a matéria elsőbbségét, és aki szinte megközelíthetetlennek véli fogalmilag saját médiumát, mindezek ellenére az íráshoz fordul, különös helyzetbe sodorja önmagát, de legalább annyira olvasóját. Még csak nem is amiatt, hogy egyszerűen félretaszítja a maga által fölállítgatott és olykor makacsul védelmezett korlátokat, inkább amiatt, hogy nyomban megkíséreli kifejezése új eszközét markánsan önnön arculatára formálni; azaz - kimondva, kimondatlanul - alámerül az anyagtalanságba, vagy másként szólva: a szellem világába. Az önellentmondás - természetesen - látszólagos. Mindössze azért tértem ki rá, hogy megpróbáljam láttatni annak a heves igehirdetésnek a mozgatóit, amely nagyvonalúan eltekint a művészet alapsajátosságától, az anyag átszel-lemítésétől, hiszen a művészet - még Hegel szerint is - a szellem egyik jellegzetes kalandja. Fajó János - úgy tetszik - magánhasználatú esztétikájában, de közhasznúvá dimenzionált pedagógiájában csakúgy, az anyagelvűség elszánt prófétája. Ugyanakkor nevetséges volna azt hinni, hogy a festő - teszem azt - a vászon, a pigment, az olaj matériájára redukálná mondandóját - például a formával, a színnel, a kompozícióval szemben. Pontosan tudja (él vele!) hogy az utóbbiak egzaktságához nem férhet kétség; egy geometrikus (a konstruktivista hagyományokon edzett) képzőművész kátéjában az egzaktságnak föltétlenül meghatározónak kell lennie. Azt gondolom, éppen ezen a ponton fordul meg Fajó viszonya is szóhoz: nincs többé kétsége a fogalmiság egzakt lehetőségei felől. Vagyis: bátran hagyatkozhat az írásra: minden bizonnyal ugyanazt a Fájót fogja megmutatni, akit a kép vagy a plasztika, a hitnek egyazon közleményét küldi szét szűkösre kerített szélrózsánk minden irányába. Ő, aki általában vallja, hogy a geometria egzaktsága kizárja az érzelmi közléseket és a hangsúlyt a ráció felé tereli, ezúttal egy gazdag érzelemvilá-