Román György [antikvár]

Fedlap alsó sarka kissé repedezett.
Kisnyomtatvány. Részlet: Néhány héttel a németek bevonulása előtt, 1944 februárjában az Alkotás Művészházban kiállításom volt, Hrabéczy Ernővel együtt. Munkásságomról Elek Artur, korának neves kritikusa, a Nyugat főmunkatársa nem sokkal tragikus halálának előtte többek között a következőket írta: "Román György minden ízében eredeti tehetség, még olyan munkáin is, melyekben erejét felülmúló feladatokra vállalkozik. Annyira az élmény tárgyi tartalma a fontos neki, hogy festői kialakítását el-elhanyagolja. Ez magyarázza meg legfőbb festményének primitív hatását. Olyan képek jelennek meg fantáziájában, amelyet meggyőzően láthatóvá tenni csak nagy mesterségbeli tudással lehetne. Viszont valószínű, hogy azzal az ábrázolással elveszteni élményszerűségét, vagyis azt, ami megragadó benne. Szinte a gyermek önkéntelenségével és merészségével kísérli meg Román György megábrázolhatatlannak ábrázolását... A fantasztikus elbeszélések egyik legnagyobb mesterének, a német E. T. A. Hoffmannak képzeletjárására emlékeztetnek ezek a képek. Fantasztikusak, de van bennük valami nyomasztó is, bizonyára az, ami az eredeti élményben fájdalmas volt..."