Rozsnyai Zoltán 1919-1972 [antikvár]

Még egy éve sincs, hogy oly hirtelenül és váratlanul eltávozott. Az időpont még olyan közeli, hogy nehéz munkáiról önmagukban szólni. Az emlékezet önkéntelenül is felidézi filigrán alakját; halkságát, ahogy belépett a szerkesztőségi szobába; kicsit nazális hangját, amelyen röviden, minden felesleges szó nélkül előadta jövetele célját: élénk, mindenre figyelő tekintetét. Foglalkozása nemcsak hivatása, de szenvedélye és életformája volt. Ha egy kicsivel hosszabb ideig tartott a beszélgetés, már ott volt a kezében a toll, már rajzolta vis-a-vis-jét...De vajon nem ugyanezekkel a jellemzőkkel találkozik e tárlat látogatója is? Ugyanazzal a csendességgel, rokonszenves szerénységgel, kutató komolysággal? S azzal az érdeklődéssel a másik iránt, amely az arcvonások rajzában nemcsak a testi valóságot, hanem a személyes kapcsolatot is képes kifejezni.