Ruttka Ferenc [antikvár]

Elfogultságtól mentes személyes vallomással kell kezdenem. Hozzám azok a művészek állnak közelebb, akiknek művei a divattal el nem múló alkotások, alkotójuktól függetlenül esztétikai értéket hordoznak,s ha mindezeken túl a mű érzékelteti a művész felelősségét a társadalom és a környezete iránt. Ruttka Ferenc művei mindkét igényt kielégítik. Úgy nézem műveit, mint mélyszínű csillogó drágaköveket. Formai, festői, esztétikai értékek teszik maradandóvá az alkotásokat. Minderre ráadásul Ruttka képei együttéreznek a ma emberével, kifejezik annak gondjait, a jelen borzalmait, a környezeti katasztrófákat. Mindezekért kétszeresen is értékelem művészetét. Kezdem művészete esztétikai oldalával. Műveit önmagukban nézem, tartalmi, társadalmi mondanivalójuk nélkül. Első látszatra nyilvánvaló, hogy nem dédapáink szemével lát, nem a XIX. század műtermi színeivel dolgozik. Látása a mai emberé, akinek még a "természet rejtett arca" is nyitott könyv a górcső segítségével. A nappal és az éjszaka változó színei, a fények és árnyékok torzító játéka, az utcai és kirakati világítások, a tv, a reklámfilmek, a videok által kialakított újszerű látásmód éreztetik hatásukat Ruttka festői világán. Messziről nézve régen is összefolytak a tárgyak, az utca- és városképek, a természet részletei, de akkor a tájképek kivételével majdnem mindent közelről festettek meg a művészek aprólékosan részletezve.