Ruzicskay György [antikvár]

1. KÉT SZÁZAD MESGYÉJÉN A múlt század romantikus hevülete mintegy összeforrasztotta a különböző anyagú, tehát különböző problématikájú művészeteket. A muzsikus - Wagnert idézem és Lisztet - a. bölcselet, a poézis, a piktúra s a drámai nyelv eszközeihez nyúl. A költő - a ,,regényes század" majd minden mesterét felidézhetnők - a filozófia, a társadalmi és morális igazságok keresése, vagy a nacionális propaganda mesgyéjén jár. E korszak festője is elkívánkozik szűkösnek érzett munkaterületéről: novellát fest és költői művek kicsengését / próbálja a vászon, a korának oly kedves karton, vagy a falsík négyszögére kivetíteni. Lélektani problémákkal bíbelődik s a renaissance nagy mestereinek életművéből nem a festőiség, vagy a kompozíció ereje ragadja' meg, hanem a pszihológiai igazság, mely - mondjuk - az Utolsó Vacsora profiljait „hitelessé" teszi. Oly módon közelednek a festői alkotáshoz, mintha annak a dramaturgia vagy éppen a retorika „szabályzatához" kellene igazodnia. A műfajok közötti határvonalak elmosódnak tehát.