Síkplasztikák [antikvár]

Kilépni a térbe... ez majdnem olyan, mint kilépni az űrbe. Valamennyien átélhettük azt az élményt, amikor belső kényszert éreztünk, hogy a felületre simuló festéket megtoldjuk, megemeljük. Hogy a szín- és formaélményhez járuló tapintás-öröm is gazdagítsa a művet. Hogy a faktúra, amit odáig sokszor nem is szándékosan, csak az ecset alakított, egyszerre már az ujjbeggyel követhetetlen kalandokra induljon. Hogy a hagyományos festmény anyagától meglepően idegen matériák és tárgyak egyszercsak akaratunk szerint új és más irányba tereljék a néző figyelmét. Hogy a kép- és műformálásnak számunkra felfedezést jelentő útjait is megjárjuk. Ismerjük be, játék és kaland volt ez többnyire, letérés arról a főcsapásról, melyen általában járni akartunk. De hasonlóan vélekedett erről a külvilág is, extremitásnak, mellékterméknek, köztes műfajnak, alkalminak gondolták az asszamblázst sokan. S valóban, se ide, se oda nem sorolható, életművekben többnyire csak szórványosan van jelen és nem képvisel egységes stíluskategóriát. Ugyanezért bántak vele mostohán az összefoglaló kiállítások is: mindenhonnan kilóg. A jelenlegi kiállítás mintegy asszamblázs jóvátétele akar lenni. A műfaj jutalomjátéka. És kiállítási lehetőség azoknak a művészeknek, akiknek akadt rejtőző művük vagy ötletük, s eddig nem adódott keret, amibe beillesszék.