Bővebb ismertető
A szobrász teljes érzelmi és értelmi gazdagságát arra szánta, hogy megtanítson minket a saját törvényeink, múltunk és jelenünk, a megkínlódott jövőnk felismerésére. A személyes sors és a közösségi elkötelezettség vállalásának ritka egységét kaptuk meg általa.
A grafikus szakadatlanul rajzolja elveszett birtokunkat, a gyermekkor és a fénylő ifjúság képeit, - mert ami akkor a miénk volt, azzal kell elszámolnunk.
Most ők ketten, a beérett férfikorban, sorsuk áldásával és súlyával a vállukon, betegségtől, túlélt haláltól megrendülve és felemelkedve, elszámolnak minekünk.