Bővebb ismertető
Évtizede is elmúlt már, hogy a Műcsarnok falai közt a magyar képzőművészet valamennyi műfaja közös tárlatra gyülekezett. Múzsáik annakidején tán még némi megkönnyebbüléssel is szaladtak szét- legalábbis jó pár esztendőbe tellett, amíg hiányozni kezdett megint egyik a másiknak, kart karba öltő megmutatkozásuk pedig a közönségnek, a kritikának, a művészettörténetnek. Mert rá kellett bizony jöjjön az egyik is, a másik is, a művész is, meg a tárlatrajáró is, hogy ezek az együttes fellépések végül históriát írtak, s hogy nélkülük a megértés tán legfontosabb mozzanata, az együttlátás vált lehetetlenné.