Suttogó pillanatok [antikvár]

KÖSZÖNTŐ Legalább egy rövid időre állítsuk meg az időt! Halljuk meg újból a szívünk szavát! A suttogó pillanatok csodá- ját. Rohanás, kapkodás, telefonok, e-mailek és más csörgő, zörgő jelzések töltik ki mindennapjainkat. Hajszolunk valamit, amit gyakran nem is tudunk megmagyarázni. De valahol legbelül teljesen másra vágyunk. Talán egy kicsit a végtelenre Mikor éreztük utoljára a szellő lágy simogatását, a virágok illatát? Emlékszünk-e még a szívből jövő kacajra, az első csók ízére, az első kézfogásra? Odafigyelünk-e a pillangók röptére, gyermekek mosolyára, kutyánk tekintetére? Ha újra megtanuljuk észrevenni a csodát, eltűnnek az óramutatók, megszűnik forogni a mókuskerék, még ha csak egy kis időre is, csönd, békesség, nyugalom költözik szívünkbe. Épp ez az az érzés, amit a művész is átél, mikor megörökíti a pillanatot. Megalkotja: festi, rajzolja, faragja, leírja, megszövi, ragasztja, formálja így teszi el emlékbe, osztja meg, idézi, őrzi, építgeti, szépítgeti. Az alkotások megszólítanak, kacagnak, mesélnek, dúdolnak. Erejük van, de szelíd erő ez, mert nem az ész által ösztönzöttek, hanem a szív vezérelte a művész kezét. Igen, emeljük föl szíveinket, tekintetünket az égre. Ahol milliónyi madár repül, és végtelen szabadságuk megtanít arra, hogy a mi lényünk is szabadon szárnyalhat életünk horizontján. Halljuk meg szárnysuhogásukat, éneküket, hívó szavukat! Üljünk le egy pillanatra, kezünkben e könyvvel, melyben a MIKSZ (Móri írók. Képzőművészek Szövetsége) egyesület tagjai mutatják meg értékeiket.