Számadásra készen [antikvár]

_<_ Költők, írók, képzőművészek adtak e kötetben találkozót egymásnak, - Számadásra készen. Más-más indíttatással, háttérrel és motivációval indultak el a Parnasszosz irányába, botorkáltak mellékutakon, forogtak zsákutcákban. Voltak, akik megálltak pihenni, mások "szent szenvedéllyel" száguldottak, - de valamennyiük "nyomvonalán" fellelhető az életműveknek semmi más alkotással össze nem téveszthető jegyei: az inspiráció és a kifejezés kölcsönhatása. Az egyetemes költészet, művészet olyan jegyei is tetten érhetőek itt (még ha változó színvonalon is), mint a monumentalitás, a misszió, vagy a dokumentum. Külön öröm a szerkesztő számára, hogy Kaffka Margit követői is szép számmal vannak itt jelen, akik a magyar asszonylíra megteremtőjének nyomdokait követve úgy írnak le és úgy láttatnak eseményeket, ahogyan azt csak az asszony, az anya, a szerető kedves, vagyis a NŐ tudja! Most itt állunk hát Számadásra készen, életünk kincsével, mert nekünk ez jutott. F. Schiller (Radnóti Miklós fordításában) találóan úja le ennek a történetét A föld szétosztása című versében, mikor azt mondja: "Imé a föld, tiétek! így kiáltott Zeusz az embereknek. Itthagyok örök hűbérbe most mindent tirátok,-de testvérként osztozzatok!" Ám a költő másfelé járt s csak az osz- ^ ¦ - ¦ Számadás Kulimár János tozás végén jő elő, mikorra mindennek gazdája volt már! - És kérdé Zeusztól: "Imé, hát én, csak én maradtam árva, s kisemmizett, a leghívebb fiad?" - És Zeusz felel: "Hol voltál költő, mondd, az oszto-Zjáskor?" - S felelte az: "Nálad voltam épp." - Zeusz döntése: "Most mit tegyek? Mereng Zeusz sötéten, - a föld szétosztva; nem enyém ma már. Akarsz-e hát egemben élni vélem? Akármikor jössz, téged nyitva vár." Higgyünk Schillernek, hogy így történtek a dolgok. És bár nem lett miénk az "árpa, búza, óbor meg a jó tized" -, de miénk mindaz, amit a Tisztelt Olvasó a következő lapokon talál. Szeretettel ajánlja figyelmükbe : Kulimár János szerkesztő készen ¦