Száz év magyar tájképfestészete [antikvár]

Borítói néhol elszíneződtek, megsárgultak.
Amikor tematikus kiállítássorozatunk első ütemében a napjainkig ívelő évszázad tájképeiből válogattunk egy csokorra valót, igyekeztünk olyan keresztmetszetet adni, mely minden lényegesebb stíluskört bemutat a legnevesebb festők alkotásain keresztül. Téma szerint a tájkép, csendélet, életkép, portré, történelmi kép stb. kategóriákat szoktuk megkülönböztetni a festészetben. Ezek közül talán a tájképet tudja legkönnyebben megközelíteni a néző. A kirándulásaink alkalmával, vagy környezetünkben megcsodált természeti szépség élvezetéhez nem kell semmiféle esztétikai előképzettség. Egy kis összpontosító figyelem árán a tájkép szemléletekor is hasonló öröm ér bennünket, de megtoldva még sok egyéb felfedezéssel is. Egy ilyen tematikus kiállítás különösen alkalmas annak a megvilágítására, hogy a más-más korban élt és egymástól különböző művészegyéniségek mennyire különféleképpen reagálhatnak a látott és tudott valóság hasonló elemeire. A táj részei: a síkságok, hegyek, vizek, a növények, állatok, a tájban elhelyezett emberi építmények és maguknak a tájban élő emberi figuráknak a viszonylatai, ábrázolásuk mikéntje sok mindent elárul festőjükről és keletkezésük körülményeiről. Az egyes képekhez mellékelt, itt következő rövid elemzések néhány szempontot adnak az alkotások jobb megértéséhez.