Szegvári Károly festőművész [antikvár]

Bevezetés Az elmúlt század elején, amikor a nemzeti érzés nemcsak az irodalom és a zene területén, de minden művészeti műfajban érvényre jutott, a magyar táj arculatának visszaadására hasonló szándékkal keltek versenyre festőink. A Markó Károly követő kezén megelevenedtek a történelemből ismert várak, romok a természet szépségébe ágyazva s az aprólékos figyelemmel szerkesztett veduták híven megörökítették egy-egy tájegység szépségét. Munkácsy, Mészöly, Szinyei és Mednyánszky magas szinten vitték előbbre a magyar tájképfestés ügyét, más-más módon bontakoztatva ki tehetségük sajátosságait. - Szegvári Károly művészetének eddigi eredményeivel már felsorakozott a kiemelkedő tájképfestők sorába. Alkotásai vallomások a tájak, erdők, tanyák romantikus szépségeiről. Hazai és külföldi kiállításaival szerte a világon híveket toborzott a festészet híveinek. Műveiből a magyar táj - a festészet nyelvén megfogalmazott - költészete árad, amely magában foglalja a látvány vizuálisan érzékelhető lírai világának minden esztétikumát Szegvári sajátos eszközeivel és képességével. Művészete kiváltképpen a táj reális, részletekbe ható megörökítésénél bontakozott ki. Retrospektív módon, gyermekéveit visszaidézve fáradhatatlanul boncolgatja a már pusztuló tanyavilág nyomasztó csendjét, a lombtalan fák reménytelen vagy újjáéledését hirdető állapotát, egységbe ötvözve az elmúlás és az újjászületés örök körforgását. Szegvári legutóbbi, nyírségi és hajdúsági kiállításai s nyilván ezután megnyíló tárlatai is mind teljesebb áttekintést nyújtanak a művésznek nemcsak festészeti megoldásairól, élet- és művészeti szemléletéről, hanem humánumáról, emberszeretetéről is. Mindez biztosíték arra, hogy további tevékenysége folytán még bő szünetben lehet része a magyar képzőművészetnek. DR. SZALONTAI BARNABÁS, a nyírbátori múzeum igazgatója, állami díjas