Szenvedély és irónia [antikvár]

ELŐSZÓ Meller Péter művészettörténész mind külföldön, mind itthon jól ismert szakmai körökben. 1957-ben hagyta el Magyarországot, külföldön olyan jeles kutatókkal dolgozott együtt, mint Tolnay Károly (Charles de Tolnay), Ulrich Middeldorf vagy George Kaftal. Az azonban kevéssé köztudott, hogy egyben termékeny művész is volt, időt és energiát nem sajnálva rajzokat, metszeteket alkotott. Képzettsége és felkészültsége korántsem volt megszokottnak mondható. Túlzás nélkül állítható, hogy nincs az őt követő, de még az őt megelőző generációk körében sem olyan művészettörténész, aki ennyire sokrétű tudással és érdeklődéssel rendelkezett volna. Budapesti egyetemi évei alatt a művészettörténet mellett latin-görög filológiát tanult, ekkor nemcsak a görög és a latin nyelvet sajátította el kiválóan, hanem a versírás mesterségében is jártassá vált. Ennek köszönhetően az antik irodalom számos magyar műfordítása kötődik a nevéhez. Rendkívül összetett tudása mégsem kizárólagosan elméleti volt, ahogyan tanulmányaiból sejthetnénk, hiszen Meller restaurálást tanult és minerológiával is foglalkozott. Művészettörténeti kutatásaiban, tanulmányaiban és grafikáiban egyaránt megnyilatkozott sokszínű egyénisége. Bár Meller barátait nemegyszer megajándékozta alkotásaival és néhányszor ki is állította élete folyamán azokat, csak a családja tudta, hogy a grafikai munkái milyen fontos szerepet töltöttek be az életében. Művein gyakran antik mitológiából, keresztény ikonográfiából vagy éppen a magyar történelemből merítetett események kerülnek át mai kontextusba. A bonyolult, az antik és reneszánsz kultúrán alapuló utalások ellenére rajzai olyan elemi humorral átitatottak, hogy könnyen szerethetők, érthetők bárki számára. A vidám felszín mögött az ábrázolásokon azonban olykor rejtett mély, fájó emlékek bukkannak fel: a második világháborús bujkálás, az 1957-es menekülés nem maradt nyom nélkül a művészben. Meller halála után, 2008-ban a Santa Barbara-i egyetemen kollégája, Róbert Williams írt nekrológot róla. A szintén az itáliai reneszánsz művészetet kutató professzor a családdal történt beszélgetés során döbbent rá, hogy Meller nem csupán néhány metszetet készített, hanem több ezer lapot számláló életművet hagyott hátra. Ezt követően szabadidejét áldozva Williams rendszerezte a hihetetlen mennyiségű grafikai hagyatékot, majd Santa Barbarában, illetve Londonban tárlatot rendezett a legszebb, legérdekesebb lapokból.