Színes víz 2. [antikvár]

BEVEZETŐ A víz- vagy akvarellfestésről annyit érdemes tudnunk, hogy - mint ahogy az elnevezése mutatja - vízben oldódó festékekkel történő alkotásmódot jelent, és a legfontosabb jellemzője a transzparencia, az a hatás, ahogy a fehér vagy enyhe tónussal ellátott papírlap áttetszik a felvitt festékrétegen. Ez biztosítja a könnyedséget, levegősséget. Ezzel szemben a gouache technikánál a felhordott festék inkább fedőrétegként viselkedik, az alap nem tűnik át rajta, így nem nyújt olyan friss és éteri hatást, mint az akvarell. A művészek az évszázadok folyamán viszont gyakran keverték a két technikát (már Dürer is ezt tette), ahogy napjainkban is előszeretettel élnek velük. A vízfestés történetének kezdete az idők homályába vész, de nagy valószínűséggel az ősember is használt díszítésre vízzel és némi ragasztóanyaggal kevert színes földet. Az egyiptomiak már papirusszal dolgoztak, és az ő munkáik tekinthetők a mai akvarellfestés ősének. Európában először a reneszánsz idején alkalmazták a technikát magas fokon, vázlatok és tanulmányok készítésére. A leglátványosabb