Szlovén festészet [antikvár]

Részlet a könyvből: A gótika termékenyítő hatása és a XVIII. századi barokk virágkora után a XIX. században Szlovéniában a művészet kispolgári ernyedtségbe hanyatlott és Metternich rendőrállamában szellemileg elszigetelődött. A XIX. század első felében a szlovén tartományok politikai szabadságot és dinamikus kultúrális életet nélkülöző, periferikus művészeti területnek tűntek. Nem szabad azonban arról sem megfeledkeznünk, hogy Szlovénia, már művelődésföldrajzi fekvésénél fogva, általában sajátos módon kapcsoltban állt az európai szellemi áramlatokkal. Egyre inkább megnyilvánultak azok az erővonalak, melyeket a genius loci és a genius populi egyaránt befolyásolt. Közrahatottak a történeti körülmények és a társadalmi viszonyok is ezekre az erővonalakra, melyek az általános európai kultúrhatások felvételében és variálásában, s így a képzőművészetek vívmányainak átültetésében is jelentős szerepet játszottak. A szlovén művész valójában csak a múlt század végén tört ki tudatosan és véglegesen lokális elszigeteltségéből és kapcsolódott be teljesen a nemzetközi művészeti életbe. Ekkor küzdötte le az idegen uralom okozta alattvalói érzetét, ekkor újultak meg belső, politikai és kulturúláis jellegű feszültségei és ekkor szabadult meg az álhazafiaskodástól, valamint azoktól a béklyóktól, melyek szellemi és politikai szabadságát megbénították.