Színes paletta [antikvár]

Hátsó tábla felső széle és sarkai sérültek.
„Mindig önmagunkat tükrözzük vissza, bármit hozunk is létre." (J. W. Goethe) „Az ember sehol sem térhet ki a világ elől olyan biztosan, mint a művészetben. És nem kapcsolódhatik biztosabban a világhoz, mint a művészetben. Még a legnagyobb boldogság és a legnagyobb baj pillanatában is szükségünk van a művészetre" - írta J. W. Goethe. Nem véletlen kezdem ezzel az idézettel a Színes paletta című kötet előszavát. Olyan könyvet ajánlhatok szép karácsonyi ajándékként figyelmükbe, mely 108 művészt, autonóm alkotót mutat be, aki kötődik régiónkhoz. Itt él, innen származott el vagy munkája, alkotása révén gyakori vendég közegünkben. A művészi életút bemutatása tényszerű, de sokszor fontos és nélkülözhetetlen adatokat közöl az olvasó számára. Ezenkívül a művész megszólal, ő a legilletékesebb a témában, legőszintébben szól saját művészetéről. A beszélgetésben - mely tudatosan megszerkesztett - Komiszár János nem csupán az adatokra, az életrajzra, a művészi fejlődés vázlatára kíváncsi, hanem alkalmat ad az alkotói önértelmezésre, s a teremtés folyamatát maga is, mint teremtő ember közelíti meg. Jó lehetőséget biztosítva az interjú révén az alany önmagával való szembesüléséhez is. Valóban színes a paletta. Számos műfaj képviselői jelennek meg: festő-, grafikus-, ipar- és fotóművészek, professzionális és amatőr alkotók egyaránt helyet kapnak a sorban. Hangsúlyozott szerep jut a régiónkkal kapcsolatban álló határon túli alkotók bemutatásának. Ez nemcsak abból a szempontból lényeges, hogy a magyar művészetről kapunk hitelesebb képet, kultúrmissziós szerepet is betölt a szándék, egységben látjuk a határon belüli és túli művészetet, a múltat, a jelent, segítve a reményteljesebb jövőt. Az ember jellemző jegyeit hordozó portrék, az egyéniségrajzok a művészet lényegéről, a művészeti élet mai állapotáról adott vallomásokkal randevúznak a könyvben, ekképpen „a művész és az ember együtt jelenik meg" a gazdagon és színesen illusztrált munka lapjain. Az előszó jogán kötelességem szólni a mecénásokról. Tisztelet illeti őket, mert művészetpártoló tevékenységük legalább annyira fontos és nélkülözhetetlen, mint a szerző munkája, hiszen nemes gesztusuk nélkül a Színes paletta, sőt a Paraván sorozat könyvei sem jelenhettek volna meg. Ez a kötet napvilágra jötte hirdesse és éltesse a művészvilág és a mecénás egyfajta családi közösségét, melyben azonos értékek dominálnak. Végül minden olvasónak őszinte szeretettel ajánlom szíves figyelmébe a Színes paletta című kötetet. Debrecen, 2004. december Dr. Ujváry Zoltán professor emeritus