Szolnok Megyei Téli Tárlat 1970 [antikvár]

Napjainkban, amikor nemzetközi méretekre kiterjedő vita bontakozik ki a realizmus formai és tartalmi sajátosságairól, amikor a legszélsőségesebb vélemények csapnak össze, büszkén tekintjük magunkénak a szolnoki művészcsoportot és alkotásaikat. Tisztaság és emberközpontúság volt jellemzője mindig e kollektívának, vakmerő kísérletezéstől, bravúrok keresésétől mentes. Éppen ezek az értékek kényszerítők és immár hagyománnyá válóak, bemutatást követelők. Szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy a képzőművészet történetében mint sajátos színfolt szerepel művészeink munkássága. Egy-egy művész egyéni kiállításán már megismerkedhettünk életművével. Ma már a művészettörténetírásra vár a feladat, hogy felmérje a csoport tevékenységét, és kijelölje helyét a mai magyar képzőművészet történetében. A megtett út követendő. A kritikai realizmus mestereinek hagyatéka tiszteletei érdemel. Az ő vallomásaik és ítéleteik vezetnek át a mai művészcsoport mai társadalmat megjelenítő alkotásaihoz. Szolgálat ez, az emberek szolgálata. melynél nemesebb, felemelőbb tett nincs. Az alkotások tanúskodnak. A valóságtól elszakadt, jellegtelen fércművek kihullanak az idő rostáján. Fennmaradnak viszont a legjobbak, hogy bizonyítsák alkotóik társadalmi felelősségérzetét, szembefordulásukat az ember erkölcsi és fizikai kiszolgáltatottságával. Indokolatlan lenne a művészek valósághoz való viszonyát csak az utóbbi 25 évre leszűkíteni. Tehetségeink nemzedékek során át vállalták a nép érdekeit, hangsúlyozták jogaikat. Határozottan tartalmi, szemléleti folytatás ez, mely az adott környezet legjellemzőbb vonásaiból táplálkozik. Mai művészcsoportunk jelentős tényező Szolnok megye társadalmi, politikai és szellemi életében. Részt kérnek és vállalnak a felszabadult nép ízlésének formálásából, a tömegek szellemi fogékonyságának kiműveléséből.