Szúdy [antikvár]

A/IAGA/VIROL Ipolyságon születtem, 1913. május 30-án. Apám, Szúdy János törvényszéki altiszt volt, anyám Kinizsi Jolán. Elsö emlékem közül való: három hónapig jártam óvodába, aztán megszöktem, mert marhaságnak tartottam, hogy ostoba versikéket tanulunk, holott én az Ipoly-parti fűzfák és bokrok között szerettem játszani. Ekkor ivódott belém életem egyik legszebb élménye, hogy milyen gyönyörű az, amikor a vízparton ülve azt nézhetem, hogyan csillognak az Ipoly hullámai a napsütésben. Azóta is ez a békének és boldog nyugalomnak a képe él bennem, hogy napsütött vizeken csillog a napsugár, és én ezt nézem, csendes szemlélődéssel. Ez a tiszta boldogság. Az elemi iskolát Ipolyságon kezdtem el 1919 őszén, de miután ig20-ban a törvényszéket Komáromba helyezték át, oda kellett költöznünk. Komáromban a Duna és a dunai szigetvilág ragadott meg. A négy elemi osztály után az elsö gimnáziumot is Komáromban kezdtem el, de mivel apám 1924-ben nyugdíjba ment, visszaköltözhettünk Ipolyságra. Színes ceruzával és vízfestékkel rajzolni vágtató huszárokat, tájképeket már ötéves koromtól kezdtem. Komáromban az a művészi kiábrándulás ért, hogy a tanárom hármast adott rajzból azért, mert a geometriai díszítményeket is szabad kézzel rajzoltam meg, holott körző-vonalzó kellett volna hozzá, de én ezeket a szerszámokat utáltam - mindmáig. Ipolyságon aztán kezdődött az aranyélet, mert Funk - áldott emlékű Punk Gyuszi bácsi - rajztanárom fölhatalmazott, hogy rajzórán azt rajzolok, festek, ami jólesik. Majd ötödiktől, amikor önképzőköri tag lettem, önképzőkör! müveknek is vízfestményeket nyújtottam be, amikor Jablánszky Miklós kitűnő rajzolónk nagy hozzáértéssel bírált és magyarázott. Jablánszky Miklósból később építészmérnök lett. Ipolyságon, a mi utcánkban, a Paraszt utcában különben is egész „művészgárda" verődött össze. Itt szobrászkodott Balla Zoli barátom, és festegetett merész impresszionizmussal Gyurász Lajkó is, akinek a barátsága izzó művészeti légkört teremtett. Balla Zoliéknál az Ipolyon és a füzesekre hajló házukban szorgalmasan olvastuk a Művészet c. folyóirat régi számait, amelyeket Balla bácsi, ez a művészetrajongó szoborfestő fiatalkorában járatott magának. 1931-ben érettségiztem. Úgy gondoltam, hogy ősszel a prágai festőakadémiára megyek. Apám azonban arra kérlelt, menjek el papnak. Ö hívő kálvinista volt, és már ha ő nem lehetett pap, a fiát szerette volna papnak taníttatni. Én a Bibliát és annak a képvilágát nagyon szerettem, és úgy gondoltam, érdekes festősors lesz, ha a teológiát párhuzamosan tanulom a művészettel, meg majd azután élem is együtt. A losonci teológia igazgatója Oxfordban tanult, nagy műveltségű ember, megígérte, hogy párhuzamosan tanulhatom a művészetet a teológiával, és stúdiumot ad Budapestre, ha a vizsgáim jók lesznek. így kerültem másodévben Pestre, ahol egy kis tájékozódás után Szőnyi István szabadiskolájába iratkoztam be, az ő tanítványa lettem. Nem is bántam meg, mert az én fényt szerető látomásom az ő derűs piktúrájához nagyon közel állt, és sokat tanultam tőle. Meg kell említenem még, hogy az érettségim után nyáron, egy utazásom során Párizsban is töltöttem egy kis időt, és itt legjobban a Luxemburg Múzeum Gauguinjai ragadtak meg, és egy kicsit egész életemre Gauguin 19 Szúdy Nándor érettségi fotója 1931-böl Szúdy Nándor 1962-ben Szúdy Nándor 1970-ben