Táncos Laci bácsi: Vázlatfüzet [antikvár]

Sejtések Urbán Beatrice interjúja Táncos Lászlóval Arról beszélgessünk, hogy mit jelent Magának a művészet, vagy arról, hogy mit jelent az, hogy rajzol? Csak a rajzról beszélgessünk, kérem. Akkor arról faggassam, hogy mit jelent Magának a rajzolás folyamata, amíg a gondolattól eljut a papírig? Ilyenekről beszélgessünk, igen. Itt van ez a kétszáznyolcvannyolc oldalas könyvem. Az elején van tizenkettő oldal, amelyen nincs rajz, és ebből hat oldalra azt akartam leírni, hogy nekem mit jelent a rajzolás, mit jelent a papír, a ceruza. És miközben írtam már egy-két könyvet, ezt a hat oldalt nem tudtam megírni! Persze, hogy nem tudja, hiszen ezek hétpecsétes titkok. Vannak olyan zsigeri dolgok, amelyekkel csak akkor szembesül az ember, ha szavakba kell önteni, hogy mi is az tulajdonképpen. Ezért nehéz erről írni, de talán elmondja nekem. Magyarázza meg, hogy miért nevezi göröngyösnek és csúszósnak az utakat? És mihez mankó a rajz, és miért kell egy sikeres művésznek a mankó? Én azt gondolom, hogy azért érzem göröngyösnek és csúszósnak az utakat, mert azok az utak, amelyeken az emberek a társadalomban és a természetben járnak - ha egy kicsit is esik az eső -, göröngyösek és csúszósak. Merthogy olyan az anyaguk. Ami nincs kikövezve, az göröngyös és csúszós. Ebben nincs átvitt értelem, hanem konkrétan értendő: az utak általában csúszósak. Főleg esőben. A másik dolog szintén nem átvitt értelemben: a mankó olyan eszköz, amelyre támaszkodni lehet, amikor az ember csúszós-görön-gyös utakon jár. De lélekben mikor támaszkodik? Amikor mi történik? Hát lélekben nem csak én, hanem minden ember reggeltől estig folyton támaszkodik valamire, mert egyébként ha nem támaszkodna semmire, nagyon magányosnak és kilátástalannak látná azt a küzdelmet, amelyet az egyetemes világgal folytat. Tehát azt gondolom, hogy állandóan támaszko-