Tenk László [antikvár]

Olyan piktúra ez, amilyen manapság nemhogy Magyarországon, de a földkerekségen is ritka, mivel ebben a nagyon keserves, bizonytalan, vívódó világban a boldogságot hozza, bensőséges, nosztalgikus érzéseket jelenít meg. Jobbára köznapi dolgokat, de olyan hőfokon, s a benső átélésnek olyanfajta elevenségével, hogy azt amolyan szakszerű műelemzéssel csupán kifoszthatnánk - ezért határoztam úgy, ahogyan mondom is: csináljunk ezúttal a művészettörténetből életet, olyat, amilyen ez a piktúra: ennek a festőnek minden képe lélegzik, hangulati atmoszférájával, költészetével. Vajon mi a nyitja ennek az erős lélegzésnek? Nos, az említett napon derűs őszi verőfényben fürdött a város, és én akkor eszméltem rá Tenk festményeinek arra a különös erejére, amellyel a falakon, zárt helyiségben is győzik a versenyt a legharsányabb kinti valósággal, az akkor ősz színvarázslatával. Talán mert az emlékeinkben, sóvárgásainkban szunnyadó égtájak és évszakok felfokozott álomképét szuggerálják belénk, ezzel repítenek át a mediterráneum óceáni kékjébe, és minden táj, minden nép alkonyainak és éjszakáinak tágasságába.